Kiugrás a depresszió sötét verméből – 1. rész

Kedvetlenség, fáradtság, céltalanság, levertség és mindenre kiterjedő értelmetlenség érzése. Nincs olyan ember ezen a bolygón – Te sem vagy kivétel –, aki ne élte volna meg ideig-óráig a fentiek valamelyikét. Emberből vagyunk, lehetnek rossz napjaink, amikor pocsékul érezzük magunkat. Sőt, bekövetkezhetnek olyan események is az életünkben, melyek hirtelen magukkal – és maga alá – rántja az embert. És habár a mai világban hajlamosak vagyunk szimplán odavágni másokhoz, hogy „depis vagyok” – és esetleg mellétesszük kimondva vagy gondolatban, hogy hagyjanak békén –, attól ez még nem depresszió, csak rosszkedv.

De mikor mondhatjuk el tényleges azt magunkról, hogy depisek vagyunk? Tényleg papír kell róla a pszichológustól? Ha téged „megnyugtat”, hogy egy papírra rá van írva, hogy depresszió, akkor hajrá, kérj róla. De Te magad is meg tudod állapítani egy idő után magadról, hogy bizony bajok vannak. Hogyan? A kulcsszó az előző mondatban az IDŐ. Pontosabban fogalmazva az időtartam. Nézzük meg ezt kicsit mélyebben.

Gödörbe lépés vagy gödörásás? - Göröngyös út a depresszió felé

A kérdésben benne van a válasz. Ha csak szimplán gödörbe vagy pocsolyába léptél, akkor gond nélkül haladsz tovább egy esős napon. Egyszerűen nincs hatása ennek Rád, nem zökkent ki nagyon, és nem térít le az utadról – legfeljebb kicsit sárosabb leszel az úton, mert többször is mélyebb volt a pocsolya, amibe léptél.

A probléma, és egyben a depresszió onnan indul, amikor belelépsz egy gödörbe (vagy gödrökbe) és a járásod nem csupán lelassul kicsit, hanem átalakul bukdácsolássá, ami odáig vezet, hogy elesel. De még ez sem baj. Egészen addig nem baj, ha talpra akarsz állni. Szándékosan nem azt írtam, hogy képes vagy rá, mert valójában mindig képes vagy rá. A lényeg, hogy akard is. A depresszió sötét vermébe tehát akkor zuhansz bele – beletaszítod saját magadat –, amikor a bukdácsolás után úgy döntesz, hogy nem akarsz felállni. Miért nem? Mert nem látod értelmét felállni…

Tehát amikor hónapok telnek el úgy, hogy teljesen magad alatt vagy, nem találsz célt az életedben, semminek sem látod a értelmét, és a világod teljesen kiürült, akkor kijelenthető, hogy a depresszió keményen bekapcsolt. És ez az állapot lassan átkapcsolja a tudatállapotodat és a világszemléletedet. A színes folyamatosan – vagy hirtelen – elszürkül, majd eltűnnek a kontúrok és kontrasztok és egy feketének (tűnő!) semmivé alakul át. És ez a fekete semmi űrt váj a lelkedbe. Te megszűnsz létezni. A depresszió lép a helyedre és ő él helyetted, táplálkozva belőled, elszívva minden energiádat és erődet. És Te mit csinálsz? Csücsülsz (legtöbbször) magányosan a sáros gödörben, és jobb híján, csak időtöltésből elkezdesz ásni. És még mélyebbre zuhansz, ahonnan egyre nehezebb egyedül kimászni.

A depresszió sötét birodalma a Te fennhatóságod alatt

A gödör egyre jobban mélyül, ha nem foglalkozol magaddal. Csak ásol és ásol, és egyszer csak azon kaphatod magad, hogy már nem is gödör az a gödör, hanem egy komplett alagútrendszert „építettél” magad számára. Földalatti birodalmadban Te vagy az uralkodó, az egyetlen (fontos és létező) személy, és egyre nehezebben hagyod el a királyságodat. Mégis ki akarna lemondani királyi/királynői címéről? Még ha a trónus a sötétben van is, de ott Te vagy a minden. Épp ezért elkezdesz ragaszkodni hozzá.

A depresszió kiépült labirintusában nézed a sötét falakat, járkálsz, talán még „élvezed” is néha, hogy tejhatalmú úr/úrnő vagy – furcsa játékokba tud belelépni az elme. De egy idő után ráébredhetsz, hogy egy királyság nem igazi úgy, hogy nincsenek alattvalók és szolgák, nincs valójában benne semmi.

A képzelt birodalom illúziója egy idő után szertefoszlik és Te egy sötét űrbe kerülsz, ahol csak lebegsz. Csak vagy. És azon töprengsz: Miért vagyok? Miért élek? Megjelenik a vágy, hogy bárcsak ne is lennél. Hisz mindenkinek sokkal könnyebb lenne, ha Te eltűnnél, nem léteznél, nem rónál terhet a környezetedre. Ezt hiszed. De ez a hit nem állja meg a helyét. Ezek a képek csupán benned léteznek és Te élteted őket. A képek és képzetek jók. Tudod, miért? Mert lehet velük dolgozni :)

Hogy hogyan lehet dolgozni ezen? Erről a cikk 2. részében tudsz olvasni. Ott bővebb információkat és jó tanácsokat kapsz arra vonatkozólag, hogy hogyan tudod leküzdeni a depresszió rémséges rémét.