A motiváció (ösztönző erő, ami arra késztet, hogy megtegyél valamit) fontos részét képezi az életünkben, mert ennek hiányában az élet leáll. Ha nincs mozgás, csak állás van. Az állással sincs baj, kivéve a stagnálást minden téren. Ilyenkor nincs fejlődés, nincs út, még A pont és B pont sem létezik. Ahhoz, hogy mindig megcselekedd azt, amit meg kell, tudnod kell használni az önmotiváló eszközöket, ami növeli a kitartásod, így könnyebben válik kézzel foghatóvá a szemed előtt lebegő – még nem megmarkolható – célod.
Miért fogy el egy idő után a motiváció?
Joggal kérdezheted – vagy épp tekintesz vissza a múltba, esetleg a jelenedbe –, hogy de miért ürül ki egyszer csak az embert hajtó motiváció? Miért van az, hogy van valami, ami egy ideig hajt és hajt előre, aztán kifújt minden – mint egy leeresztett lufi –, és passzolod azt is, ami előrevisz? Egyszerűen elfogy. Kiürül. Kiég. Volt, nincs. Stop.
Több oka is lehet ennek. Például, ami korábban motivált Téged, értelmét veszíti (ami korábban érdekelt, érdektelenné válik), unalmassá válik (túl sokáig csináltál valamit, ami a rutin miatt elveszíti az izgalmi faktorát) vagy besokallsz az ellenhatásokból (elveszik a motivációdat a negatívak és irigyek).
A motiváció akkor is szertefoszlik, ha a nem érted el az elérhető célodat (sikertelenséget élsz meg, ami csökkenti érthető módon a kedved) vagy, ha a kitűzött célt az elérhetetlenek közé sorolod át (minek is foglalkoznál akkor vele, ha úgyse hiszel benne). De akár akkor is bekövetkezhet, ha elérted még az elérhetetlennek hitt célodat is (csalódsz abban, amit elértél, mert nem azt kaptad tőle, amit vártál).
Végül is bármikor előfordulhat az, hogy a motiváltságod tovaszáll, legyen az ok bármi is. A lényeg az, hogy a háttérben rejlő okok ismerete nélkül is fejleszthető a motiváció – mozgásba hozhatóak a mozgásra késztetők –, viszont az okok tudatosítása elősegíti ezt a folyamatot. Nem csupán azért jó felismerni ezeket az okokat, hogy mielőbb motivált legyél, hanem azért is, hogy ezekre jobban tudj figyelni és legközelebb már ne kerülj át egy demotivált állapotba.
Hogyan éleszthető fel a motiváció tüze?
Nem fog tetszeni a dolog. Miért is? Mert változnod és változtatnod kell. Ezt el kell fogadnod. Ha elfogy a motiváció, ami lendületet visz az életedbe, akkor tenned kell azért, hogy ismét lendületbe gyere. Ha futni szeretnél, gyorsítanod kell a lépéseidet, hogy abból kocogás, majd gyorsfutás legyen. A fűben ülve, és nézve a futókat, ez nem lesz egyszerű. De még így is sikerülhet, csak lassabban, mert meg kell, hogy szülessen benned egy döntés, amit azonban tudunk gyorsítani egy kis motivációval. És itt harap a kígyó a farkába… Motiválnod kell magad, hogy ismét motivált legyél. Fura, ugye? De lehetséges! :)
Hogyan tudod magad motiválni arra, hogy ismét tomboljon benned a motiváció? Nézzük végig a fentebb felsorolt okok némelyikét, hogy mi a teendő. Ha a célod értelmét veszítette és nem érdemes érte küzdeni – akár az összes cél elveszik pl. egy depresszió miatt –, akkor új célokat kell találnod és értelmet adnod nekik. Abban az esetben, ha unalomból fakad a leeresztés, akkor az unalomban keress új izgalmat, kihívást, bármilyen apró extrát. Ha sokan vannak a célod ellen vagy épp ellened, akkor ne az ellenlábasokra koncentrálj, hanem erősítsd magad és a célod.
Ha nem sikerült, amit elterveztél, akkor a sikertelenséghez vezető útból tanuld meg a leckét és úgy gondolj rá, hogy a kudarc is elősegít abban, hogy sikeres legyél. Edisonnak több ezer próbálkozás után tudta megalkotni az első használható égőt. De nem adta fel, és sikerült neki a levont tanulságok és az újraértelmezés által. Ha célod elérhetetlennek hiszed, tudatosítsd, hogy a hited a Tiéd, épp ezért bármikor változtathatsz rajta. Ha túl nehéz, akkor ne a nagy célt nézd, hanem az odavezető út következő megállóját, amit könnyűszerrel elérhetsz. A motiváció ennek hatására újra megjelenik, mert már nem az elérhetetlenségre fókuszálsz, hanem a következő lépésre.
Na és mit tegyél, ha csalódtál? Mindegyik szituáció nehéz, de talán ebben az esetben a legnehezebb begyújtani a kialudt motiváció tüzét. Ha még nem éltél meg, gondolj csak bele, mennyire meg tud zuhanni az ember, amikor akár évtizedekig küzd valamiért, végre megkapja, és rájön, hogy az nem változtatja meg az életét, nem lesz tőle boldogabb, nem is ad hozzá semmi lényegeset az életéhez. Te mit tennél – mit teszel? Hogyan merítenél új erőt, ha a világ omlik össze benned? Egy közismert idézetben ott a megoldás: „Nem a cél a fontos, hanem az odavezető út.” Mit jelent ez?
Ne a csalódásod tárgyára figyelj, hanem elevenítsd fel azt a sok apró örömteli érzést, kisebb-nagyobb sikereket, akaraterő próbákat, melyeket mind-mind megéltél az odavezető úton. Még ha a cél elérése nem is adta meg, amire vágysz, sokkal többet adott... TÉGED! :) Ha az a cél nem hajtott volna akár évtizedeken keresztül, Te nem az az ember lennél, aki vagy. Ne a csalódottságra figyelj, hanem örülj annak, hogy mivé és kivé váltál azáltal, hogy el akartad érni azt a csodát, melynek illúziója az elérést követően szertefoszlott. Hidd el, amikor ez sikerül és leesik a sok tantusz, olyan öröm – és abból fakadó motiváció – szabadul fel benned, hogy elképedsz tőle :)
Ha szeretnéd még jobban átlátni azt, hogy mit tehetsz azért, hogy ismét a motiváció ereje legyen Veled, akkor olvasd el a cikk következő részét is. A folytatásban a konkrétabb lépéseket ismerheted meg pl. hogy hogyan segítenek neked a külső eszközök. Továbbá tanácsokat kapsz azzal kapcsolatban is, miként tudsz egy belső folyamatot generálni magadban, és hogyan alkalmazhatod – alakíthatod és változtathatod meg – a belső képeket úgy, hogy növekedjen a motiváltságod.
Comments